A piros iskola előtt gyökerező mezei szilfát (Ulmus minor) Balatonfüred Város Önkormányzata 2006-ban önkormányzati rendeletben helyezte helyi védelem alá. A védetté nyilvánítás célja a jelentős méretű agrártörténeti értéket képviselő mezei szilfa védelme, megőrzése, bemutatása a nyilvánosság számára. A mezei szil agrártörténeti értékét az adja, hogy az őskori állattartásban, majd a későbbi állattenyésztésben is felismerték, hogy a szil levelének tápanyagtartama nagyon magas, így kiváló az állatok takarmányozására.
Sok nemesített fajtáját díszfaként, vagy sorfaként ültették, egészen addig míg két hullámban (1910-es és 1960-as években) meg nem jelent a szilfavész. A mezei szil, a hazai szilek közül a szilfavészre a legérzékenyebb, már a fiatal, néhány éves példányok is elpusztulnak, ezért igen ritkák az idős fák. Így az idei évben 111 éves védett fánk még nagyobb értéket képvisel és megérdemli a szakszerű faápolást.
A fán 2025. október 15-én végeztünk teljes körű favizsgálatot, hogy láthassuk, milyen egészségügyi állapotban van a fa. Egy ilyen felmérés során elsőként felvesszük a fa alapadatait pl. fa faja/fajtája, fa magassága, törzsmagassága, törzs átmérő stb. Ezek után sorra szemrevételezzük és elemezzük a fa fő részeit: gyökerét, gyökérnyakát, törzsét, koronaalapját és koronáját. Így kapunk egy általános képet a fa állapotáról és ha szükségesnek érezzük, akkor bővítjük a vizsgálatok körét. A mi fánknál is így tettünk, csináltunk akusztikus tomográfos és dinamikus gyökérstabilitás vizsgálatot.
Egyből felmerül a kérdés: de mi is jelentenek ezek a vizsgálatok?
Az akusztikus tomográffal végzett felmérés segít behatárolni és számszerűsíteni a (fa talajszint feletti részeinek) fákban levő üregeket és korhadásokat. Ehhez pedig hanghullámokat használunk, mivel a hanghullám gyorsan terjed egészséges faanyagban, míg jóval lassabb, ha gyengébb minőségű pl. korhadt faanyagon halad át. Ezt a tulajdonságát tudjuk felhasználni a favizsgálat során. Ha van egy korhadás a fában, az a jel ér át elsőként a túloldalra, amely az egészséges faanyagban halad, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy meg kell kerülnie a korhadt részt.
A dinamikus gyökérstabilitás vizsgálatnál azt figyeljük, hogy a fák törzse valós szélterhelésnél, vagyis legalább 25 km/h szélnél milyen szinten leng ki, tehát mekkora esélye lesz a fa kidőlésének.
Most lássuk az eredményeket!
Már első ránézésre is látszik, hogy itt bizony vannak problémák. Teljesség igénye nélkül néhány, ami már a vizuális vizsgálat során kiderült:
- A talajfelszínen mechanikailag sérült gyökerek látszanak és a gyökérnyak körben lécesen vastagodott.
- Törzs helyenként ütésre kong.
- A korona jelentősen féloldalas, részlegesen csonkolt, benne sok száraz és rossz állású ág látszik.
- Az egykori koronaalapból eltávolított vázág metszlapja nem záródott, mögötte nagyfokú szerkezeti elváltozás látszik.
- Az egykori odúzárás funkcióját már nem tölti be, a törzsön barna színű megszáradt váladék látszik.
A műszeres vizsgálat eredményei:
Az akusztikus tomográfos vizsgálatnál jól látszik, hogy a korhadás részben a gyökérnyak irányából indult el felfelé a törzsön, részben pedig a korábbi letört vázág irányából, ahol egy felfelé nyitott odú alakult ki. Az ág kitörését követően az ághelyseb nem tudott záródni. A korhadás láthatóan elindult a törzsön lefelé, illetve a két megmaradt vázág irányába. Bár a sebet korábban megpróbálták zárni, ez vagy nem volt megfelelő, vagy az idő előre haladtával tönkre ment és így a behulló csapadék és elhalt szerves anyagok elősegítették a korhadást. A problémák ellenére műszerünk azt mutatta, hogy nem kell félnünk a törzs törésétől. Ez a korhadás ellenére úgy lehetséges, hogy ha a korhadás körül elég épp rész maradt meg, tehát a csőfal megfelelő vastagságú, akkor az ugyanúgy meg tudja tartani a fa teljes súlyát.
A dinamikus gyökérstabilitás vizsgálat mérsékelt kockázatot jelzett nekünk a fa kidőlésére, de itt sem kell kétségbeesnünk, mivel ha a fa koronáját megkönnyítjük, tehát nem nagy mértékben visszametszünk az ágakból, akkor stabilizálhatjuk a fát.
Az eredmények kiértékelése után végre jöhet a fa ápolása.
Először a fa törzsén látható üreg kezelését kezdte meg faápoló kollégánk.
Az üregek kezelésénél négy alapelvet kell figyelembe vennünk:
az üreget nem szabad betömni,
• a fa kialakult védekezési falait nem szabad megsérteni,
• az üreg kezelésénél élő szöveteket nem szabad megsérteni,
• az üreget lehetőleg szárazon kell tartani.
Régen a fákon levő odúkat úgy kezelték, hogy kitöltötték (pl. betonnal, purhabbal) vagy betömték őket. Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy az üreg nem szellőzik, sőt inkább nedvesedik, és ezzel kedvező körülményeket teremt a korhadást okozó károsítóknak. Manapság a faápolás azt az elvet támogatja, hogy a törzs odvasodásánál nem a tápanyagszállítás hiányossága miatt bekövetkező pusztulás jelenti a nagyobb veszélyt, hanem a fa állékonyságának a hiánya. A nagy odúval bíró fa törzse eltörhet.
A fent leírtak ismeretében a faápoló kolléga eltávolította a korábbi odúzárás maradványait, majd elkezdte az üreg kitisztítását: kiszedte a korhadékot, a behullott szerves anyagokat és egy külön a faanyagok marására szolgáló gép segítségével a már korhadt részeket eltávolította úgy, hogy az egészséges faanyagba ne vágjon bele. A tisztítás után Biocera fasebkezelővel bekente a letisztított felületeket, majd pedig elkezdte kialakítani az új odúzárást. Erre tófóliát alkalmazunk, ami kimerevítve kerül az odú fölé úgy, hogy maradjon rés, ezáltal az odú szellőzni tudjon, de ne essen bele semmi.
Az odúkezelés után következett a korona ápolása. Itt elősorban eltávolította a száraz, beteg és rossz állású ágakat illetve, hogy a fa statikáját helyreállítsuk a fa ágait kb. 1/3 résszel visszavágta.
A fent leírtakból láthatjuk, hogy ha egy ilyen idős fát szakszerűen szeretnénk fenntartani, akkor az nem egyszerű feladat, de megéri rá fordítani az időt, hogy még sokáig csodálhassuk.
Balatonfüred, 2026.07.29.
Hoffmann-Tóth Krisztina
Parkfenntartási művezető